Nem, Nem, Soha!

Ázott orosz mezők, vad hegyeknek bérce,

A Karszt kopár háta s az Adria kékje,

Észak zúzmarája s hol Dél napja lángol:

Híretek, nevetek, a félvilág félte,

Reszketett az, kinek ti juttok elébe!

Kín, éhség ha fojtott és a halál karja:

Ti csak rohantatok, rajta, mindig rajta,

Vitéz 101-esek!

Ropoghatott puska, zúghatott a gránát,

Szuronnyal, vagy foggal, élőn vagy hullán át,

Ti csak vágtátok! Ágyú, akna tüzet hány ott,

Mint a Ti szemetek, úgy ám egy sem lángolt!

Pedig hogy kért sírva anyátok szója,

Hítt a falu tornya, a babátok csókja.....

De a Ti kebletek könny hiába marta:

Ti csak rohantatok, rajta, mindig rajta,

Vitéz 101-esek!

Rohantatok s egyszer - megtorpan az ének......

Hej! Mi lett a bére a nagy vitézségnek?

Meghasonlott népem, megfogant az átok,

Sok csonka törzs árán, csonka a hazátok,

De ha százszor mondják: hogy ez már a béke,

Itt bennt valami rázúg. Nem! Még nincsen vége!

Halál fojtó ködje nem szállt a magyarra:

S egyszer még rohanunk..... rajta, megint rajta,

Vitéz 101-esek!

Dr. Gyöngyössy János 1923. VIII.2